YeaStory

Fülöp ez éjjel is ugyan arra a zsivalyra ébredt mint minden héten amióta a monostorba küldték. Fejére húzta csuklyáját, hogy ne hallja a kinti hangoskodókat, és közben irigykedve nézte novicius társát, Márkot, hogy vele ellentétben nem zavarja a kinti hangos élet. Sőt. Úgy, szuszogott, hogy még az is zavarta őt a visszaalvásban. Mérgesek kinézett a cella ablakból. Látta ahogyan a senior rendtársak beszélgetve, jókedvvel mennek át az udvaron.

Sötét végnapok vártak Akkó városának falaira és a keresztes királyság megmaradt morzsáira. A mamlúkok éjjel és nappal ostromolták az utolsó mentsvárát a már csak nevében Jeruzsálemi Királyságnak.

Weizen péket egész Oberammergau a becsületes munkájáért és szorgalmáért, de leginkább ínycsiklandó fehérkenyeréért szerette. A foszlós közepű, roppanós héjú karéjokkal tunkolta az egész falu népe a kolbászzsírt a savanyúkáposzta mellől, rajtuk kívül pedig az átutazók is szívesen vittek magukkal egy-egy vekni kenyeret az otthoniaknak.